A földrengés a talaj hirtelen megremegése. Akkor történik, amikor a kőzetekben felhalmozódott feszültség hirtelen felszabadul. A kőzetek egy törésvonal mentén roppannak, szeizmikus hullámokat küldve minden irányba. A föld alatti pont, ahol a feszültség kiindul, a hipocentrum. Közvetlenül felette található az epicentrum.

A legtöbb földrengés a tektonikus lemezek határain történik. A lemezek egymáshoz dörzsölődnek, széthúzódnak vagy összeütköznek. A Csendes-óceánt körülvevő Tűzgyűrű ad otthont a világ legnagyobb földrengéseinek mintegy 80 százalékának. De a rengések a lemezek széleitől távol, az ősi gyengeség zónáiban is bekövetkezhetnek. Az 1811-es New Madrid-i földrengések az Egyesült Államok középső részét rázták meg.

A károk nagyságrendjén túl sok múlik. A mélység, a távolság, a talajtípus és az építési szabályzatok mind számítanak. Egy gyenge épületekkel rendelkező város alatti sekély földrengés katasztrofális. Egy mély, nyílt tengeri földrengés a szárazföldön kevés kárt okozhat. A cunamik, földcsuszamlások és tüzek gyakran több ember halálát okozzák, mint maga a rengés. A korai figyelmeztető rendszerek másodpercekkel előre jelezhetik a helyzetet, ami elég ahhoz, hogy lelassítsák a vonatokat és leállítsák a műtéteket.

Kulcsfogalmak

• Törésvonal
• Epicentrum
• Nagyságrend és intenzitás
• Utórengések
• Szeizmikus hullámok