A savas eső akkor keletkezik, amikor a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok reakcióba lépnek a légkörben lévő vízgőzzel. A keletkező kén- és salétromsav eső, hó, köd vagy száraz részecskék formájában hullik a levegőbe. A fő források a széntüzelésű erőművek és a benzintüzelésű járművek. A probléma az 1970-es és 1980-as években tetőzött, amikor Skandinávia és az Egyesült Államok északkeleti részén található tavak terméketlenné váltak.

A kár lassú és kumulatív. A savas víz kioldja az alumíniumot a talajból, ami eltömíti a halak kopoltyúit. Elvonja a tápanyagokat a levelekből és gyengíti a fákat. Felemészti a mészkő épületeket és a márványszobrokat. Egy tó tisztának és egészségesnek tűnhet, miközben a táplálékhálózata alatta összeomlik.

A szabályozás működött. Az 1990-es amerikai tiszta levegőről szóló törvény módosításai több mint felére csökkentették a kén-dioxid-kibocsátást egy kibocsátáskereskedelmi rendszer révén. Hasonló európai programok jelentősen csökkentették a kibocsátást. A tavak számos régióban helyreálltak, bár a teljes helyreállítás évtizedekig tart. A tanulság az, hogy a nagy távolságra terjedő szennyezés problémája megoldható, ha a kormányok összehangolják erőfeszítéseiket.

Fő szennyező anyagok

• Kén-dioxid szénerőművekből
• Járművekből származó nitrogén-oxidok
• Mezőgazdaságból származó ammónia
• Vulkáni kibocsátások
• Ipari olvasztás