A pikareszk fikció egy huncut, alacsony származású hős epizodikus kalandjait követi nyomon, aki a korrupt társadalomban az eszére hagyatkozik. A narratíva általában első személyű és laza szerkezetű.

A műfaj a tizenhatodik századi Spanyolországban alakult ki olyan művekkel, mint az Lazarillo de Tormes. A pícaro – a gazember főhős – mesterről mesterre halad, a társadalmi képmutatást találkozások sorozatán keresztül tárja fel, nem pedig egyetlen egységes cselekményen keresztül. Későbbi példák közé tartozik az Moll Flanders, az Huckleberry Finn, és számos modern közúti és antihős narratíva. Humor, szatíra és a társadalmi peremvidéken való túlélés tiszta szemlélete jellemzi a műfajt.

A pikareszk szerkezet nyitott és felhalmozódó; mindig lehet új epizódokat hozzáadni. A hős keveset tanulhat, vagy nehéz gyakorlati bölcsességre tehet szert. A forma tartós vonzereje a mobilitásában, társadalmi hatókörében és a szentimentális moralizálás elutasításában rejlik. Rugalmas eszköz marad a társadalom alulról történő megfigyelésére.

Egy okos kívülálló epizodikus fejlődéséről szóló elbeszélés egy hibás világban pikareszk.