Az alapterhelés az áramigény alsó határa. Ez a minimális energiamennyiség, amire egy hálózatnak a nap 24 órájában, éjjel-nappal, nyáron és télen szüksége van. A kórházak, hűtőszekrények, adatközpontok és utcai lámpák továbbra is fogyasztanak áramot, bármi is történjen. Ez az állandó zümmögés az alapterhelés.

A közművek gondosan terveznek rá. Hosszú távú szerződéseket kötnek folyamatosan működő erőművekkel: atomerőművekkel, széntüzelésű erőművekkel, nagy vízerőművekkel és kombinált ciklusú gázzal működő erőművekkel. Ezeknek az erőműveknek órákig vagy napokig tart a fel- és leállításuk, így alkalmasak az állandó termelésre. Teljes kapacitáson működve termelik a legolcsóbb egységnyi áramot is.

A koncepció változik. Ahogy a hálózatok egyre több nap- és szélenergiát használnak, a keresleti görbe alakja megváltozik. A déli csúcsok ellaposodnak. Az esti csúcsok kiéleződnek. Egyes elemzők azzal érvelnek, hogy az alapterhelés kevésbé releváns, helyét a rugalmas energiatermelés és -tárolás veszi át. Mások szerint továbbra is stabil alapokra van szükség. A vita valójában arról szól, hogyan lehet égve tartani a villanyt, amikor a szél eláll és a nap lemegy.

Gyakori alapterhelési források

• Atomenergia
• Szénerőművek
• Nagy vízerőmű-gátak
• Kombinált ciklusú földgáz
• Geotermikus erőművek