Csupasz szikla. Zuzmó. Moha. Fű. Cserjék. Fák. Ha elegendő időt adunk egy ökoszisztémának, az megváltozik, néha drámaian. A szukcesszió a fajok összetételének fokozatos változása az idő múlásával, és az ökológia egyik legrégebbi elmélete.

Frederic Clements az 1900-as évek elején azt állította, hogy a szukcesszió egy stabil, a klíma által meghatározott csúcspontú közösségben ér véget. Henry Gleason ehelyett azt állította, hogy a közösségek a helyi körülményekre egyedileg reagáló fajok laza közösségei. A vita még mindig húzódik. A legtöbb ökológus ma Gleason nézetét vallja, amelyben a zavarás, a véletlen és a történelem játszik főszerepet.

Két fő típus

• Az elsődleges szukcesszió csupasz, talaj nélküli aljzaton kezdődik
• A másodlagos szukcesszió a korábban kolonizált területen kezdődik egy zavarás után

Az 1980-as kitörés után a Mount St. Helens természetes laboratóriummá vált az elsődleges szukcesszió tanulmányozásához. Az ökológusok évtizedek óta követik nyomon a növények, rovarok és emlősök visszatérését. A felépülés nem egyenes vonalú. Hurok, megreked, és néha visszafordul. A szukcesszió kevésbé egy menetelés egy végső cél felé, és inkább egy hosszú párbeszéd az élőlények és környezetük között.