Egy erdő ég. A talaj túléli a pusztulást, a magokkal, a gyökerekkel és az alvó rügyekkel együtt. Néhány héten belül zöld hajtások törnek át a kőrisfán. Ez a regenerálódás másodlagos szukcesszió: egy ökoszisztéma újjáépítése egy zavar után, olyan talajon, amely már korábban is életben tartotta az életet.

Ez különbözik az elsődleges szukcessziótól, amely csupasz sziklán vagy új vulkanikus területen kezdődik, talaj nélkül. Az elsődleges szukcesszió évszázadokig tart. A másodlagos szukcesszió sokkal gyorsabban haladhat, mert az alapok már megvannak. A tápanyagok a talajban maradnak. A magbankok várakoznak. A közeli érintetlen élőhely telepesek forrása.

Tipikus folyamat zavar után

• A gyorsan növő egynyári növények és fűfélék jelennek meg először
• Cserjék és pionírfák költöznek be néhány éven belül
• Az árnyéktűrő fafajok fokozatosan dominálnak
• Egy érett erdő visszatér, bár a fajok összetétele eltérő lehet

A hurrikánok, árvizek, földcsuszamlások és az elhagyott termőföldek mind másodlagos szukcessziót indítanak el. A tarvágás is ezt teszi, bár az ismételt fakitermelés a könnyű helyreállás határán túlra sodorhatja a rendszert. Klasszikus példa erre Új-Anglia. Szinte minden erdő újranőtt ott, miután a 19. századi gazdaságokat felhagyták. A fák visszanőttek, de a gesztenyék nem. A zavar visszaállítja az időt, és az új ökoszisztéma ritkán tökéletes másolata a réginek.