A szél és a víz elkopja a sziklákat és a talajt. Ez a folyamat az erózió, és évmilliók alatt formálja a tájat. A folyók kanyonokat vájnak. A hullámok sziklákat vájnak alá. A gleccserek völgyeket morzsolnak. A szél lefosztja a termőtalajt a száraz mezőkről. Az erózió természetes és folyamatos, de az emberi tevékenység gyakran felgyorsítja. A növényzet irtása kiteszi a talajt az esőnek és a szélnek. A túllegeltetés tömöríti a talajt és elpusztítja a talajt a helyén tartó gyökereket. Az építkezések rengeteg üledéket veszítenek a közeli patakokba. Ennek eredményeként elveszett termőföld, eldugult vízi utak és károsodott ökoszisztémák keletkeznek.

A talajerózió az emberiség számára a legsúlyosabb következményekkel járó forma. A termőtalaj lassan, gyakran évszázadok alatt képződik. Amikor elmosódik, a termőtalaj is vele együtt jár. Az 1930-as évek porvihara az amerikai Nagy-síkságon ennek zord példája volt. Az aszály, a mélyszántás és az őshonos fűfélék eltávolítása együttesen hatalmas porviharokat okozott, amelyek több százezer embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Válaszul az Egyesült Államok kormánya létrehozta a Talajvédelmi Szolgálatot, és olyan gyakorlatokat támogatott, mint a szintvonalas szántás és a szélfogók építése.

Gyakori okok

• Erdőirtás és növényzet eltávolítása.
• Túllegeltetés az állatállomány által.
• Intenzív szántás és monokultúrás gazdálkodás.
• Építkezés és útépítés.

Az erózió nem mindig drámai. Egy szántóföld évente akár egy milliméternyi talajt is elveszíthet, és ezt senki sem veszi észre, amíg évtizedekkel később visszaesnek a hozamok.