Egy faj veszélyeztetettnek minősül, ha a vadonban a kihalás nagyon magas kockázatával néz szembe. A Természetvédelmi Világszövetség felméri a fajokat, és felveszi őket egy Vörös Listára, amely a legkevésbé veszélyeztetetttől a kihaltig terjed. A veszélyeztetett kategória a lista élén áll, közvetlenül a kritikusan veszélyeztetett alatt. A kategória nem állandó. A fajok helyreállhatnak és lejjebb kerülhetnek a listán, vagy hanyatlhatnak és feljebb kerülhetnek. A hegyi gorillát 2018-ban évtizedekig tartó természetvédelmi munka után leminősítették a kritikusan veszélyeztetett kategóriából a veszélyeztetett kategóriába.

A veszélyeztetettség általában emberi tevékenységből ered. Az élőhelyek elvesztése a legnagyobb kiváltó ok, ezt követi a túlzott kiaknázás, az invazív fajok, a szennyezés és az éghajlatváltozás. Egyes fajok sebezhetőbbek, mint mások. Azok, amelyek kis populációval, lassú szaporodással, nagy területigényűekkel vagy speciális étrenddel rendelkeznek, nagyobb veszélyben vannak. A Kaliforniai-öbölben élő kis delfin, a vaquita, akár tíznél is kevesebb egyedből állhat. A jávai orrszarvú egyetlen nemzeti parkban is életben marad. A helyreállítás lehetséges, de lassú. Ehhez az élőhelyek védelmére, a fenyegetések csökkentésére és néha az állatok fogságban történő tenyésztésére van szükség.

Fő fenyegetések

• Élőhelyvesztés és feldarabolódás.
• Túlvadászat, túlhalászás és orvvadászat.
• Invazív fajok és betegségek.
• Klímaszennyezés és klímaváltozás.

A veszélyeztetett státusz számos országban jogi kategória. Az 1973-ban elfogadott amerikai veszélyeztetett fajokról szóló törvény védi a veszélyeztetett fajokat és élőhelyeiket. A törvénynek tulajdonítják a kopasz sasok, a szürke farkasok és az amerikai aligátorok megmentését.