Amikor az emberek kategorizálnak tárgyakat, ritkán ellenőrzik a szükséges tulajdonságok szigorú listáját. Ehelyett az új tárgyat egy mentális prototípushoz hasonlítják – a kategória legjobb vagy legtipikusabb példájához. Egy vörösbegy jobb madárprototípus, mint egy pingvin. Egy íróasztal szék jobb bútorprototípus, mint egy babzsákfotel.

Az Eleanor Rosch által kidolgozott prototípus-elmélet a kategóriákat központi tendenciák köré szerveződőként kezeli. A tagság fokozatos. Egyes tagok világosabbak, mint mások. A kategóriatagok között gyakran megjelenő jellemzők diagnosztikusabbá válnak. Ez a megközelítés megmagyarázza, miért reagálnak az emberek gyorsabban és magabiztosabban a tipikus esetekre.

A prototípusok nem rögzített fényképek. Lehetnek tapasztalatokból származó absztrakt átlagok. A kulturális és egyéni különbségek alakítják ki, hogy mi számít tipikusnak. A fő állítás mégis az, hogy a természetes kategóriák egy ideálhoz való hasonlóság, nem pedig a klasszikus definíciók köré szerveződnek.

• Legjobb vagy legtipikusabb kategóriatag
• Osztályozott tagság a „minden vagy semmi” helyett
• Családi hasonlóság alapján
• Elmagyarázza a tipikus hatásokat a reakcióidőben

Az elmélet befolyásolta a mentális zavarok fogalmaival, nyelvével és akár klinikai diagnózisával kapcsolatos kutatásokat is.