A forralás során a folyadék buborékolásig melegszik, és megfőzi az ételt. A folyadék tengerszinten eléri a 100 Celsius-fokot. A buborékok az edény aljáról emelkednek, és a felszínen megtörnek. Az ételt ellepi és megfőzi a forró folyadék. A tésztát, a rizst, a tojást és a zöldségeket általában főzik. A módszer egyszerű. Az időzítés a szakértelem. A forralás nem mindig gördülő forrás. A lassú forralás gyakran jobb. A gördülő forrásban lévő étel összetörheti a kényes ételeket. A lassú forralás egyenletesen főzi meg őket.

A forralásnak számos felhasználási módja van. Keményítőtartalmú ételeket, például tésztát és burgonyát főz. Megőrzi a zöldségek állagát, bár a blansírozás kíméletesebb módszer. Megkeményíti a tojásokat és megpuhítja a babot. Sterilizálja a vizet. Csökkenti a folyadékok mennyiségét a szószban. Kivonja az ízeket a csontokból és a zöldségekből az alaplében. Minden alkalmazásnak megvan a saját hőmérséklete és ideje. Az edény és a tűzhely az eszközök. A szakács a megfigyelő. A buborékok a jelek.

A forráspontot befolyásolja a tengerszint feletti magasság. Nagy tengerszint feletti magasságban a forráspont csökken. A víz alacsonyabb hőmérsékleten forr, így az étel tovább fő. Ezért a magaslati receptek módosítják az időt és a folyadék mennyiségét. A só kissé megemeli a forráspontot, de nem annyira, hogy a legtöbb főzésnél számítson. A víz sózásának valódi oka az íz. A só ízesíti az ételt főzés közben. A főzés egy egyszerű módszer. Egyben alapvető is. Ez az első főzési technika, amit sokan megtanulnak. Ez az, amelyet a leggyakrabban használnak. Ez az, amelyik soha nem vall kudarcot.