A tészta liszt, tojás és folyadék híg keveréke. Önthető, nem formázható. Süteményekhez, palacsintákhoz, gofrikhoz és sült ételek bevonásához használják. A liszt és a folyadék aránya határozza meg az állagot. A híg tésztából finom palacsinta lesz. A sűrű tésztából kemény palacsinta. A tészta az alap. A többi a technika.

A tésztát óvatosan keverik. A túlzott keverés glutént termel, ami a süteményeket keménysé, a palacsintákat pedig rágóssá teszi. A cél az, hogy az összetevők összekeveredjenek anélkül, hogy túl sok glutén aktiválódna. Ezért a receptek azt mondják, hogy addig kell keverni, amíg éppen csak össze nem állnak. A csomók elfogadhatóak. A sima tészta nem mindig jobb. A sült bevonatok esetében a tésztának hozzá kell tapadnia az ételhez, és fel kell puffadnia, amikor az olajjal érintkezik. A hideg tészta és a forró olaj gőzt termel, ami felpuffadja a bevonatot és ropogóssá teszi.

A tésztáknak sokféle formájuk van. A tempura tészta jeges vizet és alacsony gluténtartalmú lisztet használ a könnyű, ropogós héjért. A sörös tészta szénsavas lisztet használ a plusz púposságért. A palacsintatészta sütőport használ a kelesztéshez. A süteménytészta vajat és cukrot használ a szerkezethez. Mindegyiknek megvan a saját egyensúlya a liszt, a folyadék, a zsír és a kovász között. A tészta az alap. A szakács az építész. Az eredmény reggeli, vacsora vagy desszert. Mindig érdemes megenni.