Műanyag kukoricából. Műanyag algából. Műanyag baktériumokból. A bioműanyagok megújuló biológiai forrásokból, nem pedig kőolajból származó műanyagok. Azt ígérik, hogy csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és bizonyos esetekben használat után biológiailag lebomlanak. A valóság árnyaltabb. Nem minden bioműanyag biológiailag lebomló, és nem minden biológiailag lebomló műanyag bioalapú.

A leggyakoribb bioműanyag a polilaktid, vagy PLA, amelyet erjesztett növényi keményítőből állítanak elő. Komposztálható poharakban, élelmiszer-tárolókban és 3D nyomtatószálakban használják. Biológiailag lebomló, de csak ipari komposztálási körülmények között. Hulladéklerakóban tartósan fennmarad. A polihidroxi-alkanoátokat, vagy PHA-kat baktériumok termelik, és talajban és vízben bomlanak le. Drágábbak és ritkábbak. A bio-polietilén kémiailag megegyezik a hagyományos polietilénnel, de cukornádból készül. Nem biológiailag lebomló, de alacsonyabb a szénlábnyoma.

A bioműanyagok kihívásokkal néznek szembe. Többe kerülnek, mint a hagyományos műanyagok. Versenyeznek az élelmiszernövényekkel a földterületekért. Szennyezhetik az újrahasznosítási folyamatokat, mivel úgy néznek ki, mint a hagyományos műanyagok, de másképp viselkednek. A komposztáláshoz szükséges infrastruktúra korlátozott. A bioműanyag címke pedig félrevezetheti a fogyasztókat, azt gondolva, hogy a termék el fog tűnni a hátsó udvarukban.

A bioműanyagok nem jelentenek megoldást a műanyagszennyezésre. Egyetlen lehetőséget jelentenek, és az előnyeik attól függenek, hogyan állítják elő, használják és ártalmatlanítják őket.