A nyugdíjalap a munkavállalók és a munkáltatók befizetéseit gyűjti össze, és azokat befekteti a nyugdíjak kifizetésére. Ez egy közös, hosszú távú befektetési eszköz. A befizetések a munkás évek alatt érkeznek be, az alap befekteti azokat, és a juttatások nyugdíjasként kerülnek kifizetésre. A cél a nyugdíj előtti jövedelem egy részének, gyakran 40-80 százalékának pótlása.

Két fő típus létezik. A meghatározott juttatású nyugdíjprogram a fizetés és a szolgálati évek alapján meghatározott havi kifizetést ígér. A munkáltató viseli a befektetési kockázatot. Ha az alap alulteljesít, a munkáltatónak többet kell befizetnie. A meghatározott hozzájárulású nyugdíjprogram, mint például a 401(k) nyugdíjprogram, meghatározza, hogy mi megy be, de nem azt, hogy mi jön ki. A munkavállaló viseli a befektetési kockázatot. A legtöbb magánszektorbeli munkáltató az elmúlt 40 évben a meghatározott juttatású nyugdíjprogramról a meghatározott hozzájárulású nyugdíjprogramra váltott.

A nyugdíjalapok a legnagyobb intézményi befektetők közé tartoznak. A CalPERS, a kaliforniai közalkalmazottak nyugdíjrendszere, több mint 400 milliárd dollárt kezel. A norvég állami nyugdíjalap, amelyet gyakran olajalapnak is neveznek, több mint 1,6 billió dollárt kezel. Részvényekbe, kötvényekbe, ingatlanokba és magántőkébe fektetnek be. Méretüknél fogva befolyással bírnak a vállalatirányításra és a piaci trendekre.

Sok állami nyugdíjalap alulfinanszírozott. Az ígért juttatások meghaladják a vagyont, néha több billió dollárral. A szakadék politikai probléma. A megszüntetése magasabb befizetéseket, alacsonyabb juttatásokat vagy jobb hozamokat igényel. Ezen lehetőségek egyike sem népszerű.