A bankok folyamatosan hiteleznek egymásnak. Vannak, akiknek több készpénzük van, mint amennyire szükségük van. Másoknak kevés van. A bankközi piac összehozza őket, hatalmas összegeket mozgatva egyik napról a másikra és rövid lejáratra. Ez a pénzügyi rendszer vízvezeték-rendszere, és amikor eltömődik, a hatások azonnaliak és súlyosak.

A piac többféleképpen is működik. A fedezetlen piacon a bankok bizalmi hitelezéssel, fedezet nélkül nyújtanak hitelt egymásnak. Ezen hitelek kamatlába, mint például a történelmi LIBOR vagy a mai SOFR, referenciaként szolgál több billió dollárnyi hitelhez és származtatott ügylethez. A fedezett piacon a bankok fedezet, általában állampapírok ellenében nyújtanak hitelt. A repók, vagyis a visszavásárlási megállapodások alkotják a legnagyobb szegmenst. A repó során az egyik bank értékpapírokat ad el a másiknak, és vállalja, hogy másnap valamivel magasabb áron visszavásárolja azokat. A különbség a kamat.

Amikor a bankok elveszítik egymásba vetett bizalmukat, a bankközi piac lefagy. 2008-ban a bankok egyik napról a másikra leállították a hitelezést, mert senki sem tudta, mely intézmények rendelkeznek mérgező jelzáloghitel-eszközökkel. A központi bankok végső hitelezőként léptek közbe, likviditást juttatva a piacra és garantálva a betéteket. Ugyanez történt 2020-ban is, amikor a világjárvány miatt megnőtt a készpénz iránti kereslet.

A bankközi piac láthatatlan a nyilvánosság számára, de meghatározza a hitelek elérhetőségét és költségeit a gazdaság egészében.