A visszaterhelés a kártyatulajdonos bankja által kezdeményezett fizetés visszavonása. Akkor történik, amikor az ügyfél vitatja a terhelést, és a bank egyetért azzal, hogy a tranzakció csalárd, jogosulatlan volt, vagy olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkozott, amelyeket soha nem szállítottak ki. A bank visszavonja a fizetést, elveszi a pénzt a kereskedőtől, és visszaadja a vásárlónak.

A visszaterhelési folyamatot a kártyahálózatok szabályai, nem pedig törvény szabályozzák. A Visa, a Mastercard és az American Express határozza meg az időkeretet és az eljárásokat. Az ügyfél vitás ügyet intéz a bankjához. A bank kivizsgálja az ügyet, és ha megalapozottnak találja, ideiglenes jóváírást végez, és elküldi a visszaterhelést a kereskedő bankjának. A kereskedő elfogadhatja a visszaterhelést, vagy bizonyítékokkal, például szállítólevéllel vagy aláírt szerződéssel vitathatja azt. Ha a kereskedő vitatkozik és nyer, a visszaterhelést visszavonják.

A visszaterhelések a fogyasztók védelmét szolgálják. Csalárd tranzakciókra, kézbesítetlen árukra és számlázási hibákra terjednek ki. De visszaélésekre is sor kerülhet velük. Egyes ügyfelek visszatérítés kérése helyett visszaterhelést nyújtanak be, ezt a gyakorlatot barátságos csalásnak nevezik. A kereskedők visszaterhelési díjakat fizetnek, jellemzően 20 és 100 dollár között, azon felül, hogy elveszítik az eladást. A magas visszaterhelési arányok miatt a kereskedőt teljesen kizárhatják a kártyafeldolgozásból.

A kereskedők csökkenthetik a visszaterheléseket egyértelmű számlázási leírások használatával, nyomon követési lehetőséggel történő szállítással és a vásárlói panaszok gyors kezelésével. A megelőzés olcsóbb, mint a harc.