A feltöltő több levegőt juttat a motorba, mint amennyit az egyébként beszívna. Több levegő azt jelenti, hogy több üzemanyag tud elégetni, több üzemanyag pedig nagyobb teljesítményt. A feltöltőt mechanikusan hajtják, általában egy szíjjal a főtengelyről. Ez a közvetlen hajtás azonnali reakciót biztosít. A forgatása is motorteljesítményt igényel.

A feltöltők története az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, és széles körben használták őket repülőgép-hajtóművekben és versenyautókban. Detroit az 1930-as években szerelte fel őket sorozatgyártású autókra. Ma már a turbófeltöltőkkel versenyeznek, amelyek a kipufogógáz energiáját használják szíj helyett.

Feltöltő típusok

• Gyökerek: két összekapcsolódó rotor, ami gyakori az amerikai V8-asokon.
• Kétcsavaros: hatékonyabb, népszerű az utángyártott készletekben.
• Centrifugális: úgy néz ki, mint egy turbó, de szíjjal hajtják.
• Eaton-stílus: OEM-kedvenc az alacsony fordulatszámon elérhető nyomatékért.

A turbófeltöltővel szembeni fő előnye a gázreakció. Nincs késés, mert a feltöltő mindig a motorral együtt forog. A fő hátránya a hatékonyság. A turbófeltöltő visszanyeri a hulladék kipufogógáz-energiát. A feltöltő a főtengelyről veszi az energiát, hogy teljesítményt termeljen. Vontatásnál, terepjárónál és izomautóknál ez a kompromisszum gyakran logikus.