A standard gyertya egy ismert fényességű objektum. Ha tudjuk, hogy valami valójában mennyire fényes, és megmérjük, hogy mennyire fényesnek tűnik, kiszámíthatjuk a távolságát. Ez az elv áll a kozmikus távolságlétra mögött. A standard gyertyák azok a fokok, amelyeken a csillagászok megmérhetik a távolságokat az univerzumban.

A különböző standard gyertyák különböző távolságokon működnek. A cefeida változók fényes csillagok, amelyek pulzációs periódusa elárulja fényességüket. Körülbelül 100 millió fényévnyi távolságra vannak. Az Ia típusú szupernóvák felrobbanó fehér törpék, amelyek állandó csúcsfényességet érnek el. Több milliárd fényév távolságból láthatók. A Tully-Fisher összefüggés a galaxis forgását a fényességéhez köti, ami egy újabb lépcsőfokot biztosít.

Minden egyes standard gyertyát kalibrálni kell. A cefeidák periódus-fényesség viszonyát a közeli cefeidák parallaxis méréseivel kalibrálják. Az Ia típusú szupernóvákat a közeli galaxisok cefeidáival kalibrálják. A kalibrációs láncolat bizonytalanságot okoz, ezért a különböző módszerek néha eltérő válaszokat adnak a Hubble-állandóra.

A hagyományos gyertyák nem tökéletesek. A por elhomályosíthatja őket. A fényerőjük változhat. De ezek a legjobb eszközök, amelyekkel a csillagászok mérhetik az univerzumot, és kimutatták, hogy a tágulás gyorsul, amit a sötét energia hajt.