A köd egy gáz- és porfelhő az űrben. A szó a latin „felhő” szóból ered, és ezt látták a korai megfigyelők is: homályos foltok, amelyek nem csillagok voltak. Egyes ködök csillagok szülőhelyei. Mások halott csillagok maradványai. Néhány köd egyik sem, egyszerűen gázfelhők, amelyeket a közeli csillagok világítanak meg.

Több típus létezik. Az emissziós ködök saját fénnyel világítanak, amelyet a beléjük ágyazott fiatal, forró csillagok energiával töltenek fel. Az Orion-köd a leghíresebb példa. A reflexiós ködök a csillagok fényének visszaverésével világítanak, és ugyanazon okból tűnnek kéknek, mint az ég. A sötét ködök sűrű felhők, amelyek eltakarják a mögöttük lévő csillagok fényét, mint például a Lófej-köd. A planetáris ködök a haldokló csillagok által levetkőzött gázhéjak, a szupernóva-maradványok pedig a felrobbant csillagok törmelékei.

A ködök azért fontosak, mert a galaxisok nyersanyagát alkotják. A csillagok akkor keletkeznek, amikor a ködben lévő sűrű csomók a gravitáció hatására összeomlanak. A köd összetétele határozza meg, hogy milyen csillagok és bolygók alakulhatnak ki. A testedben lévő nehéz elemek a csillagokban formálódtak, és a ködökön keresztül újrahasznosultak.

Sok köd láthatatlan a szem számára, de infravörös vagy rádiófrekvenciás fényben fényesen világít. Az infravörös teleszkópok át tudnak hatolni a porrétegen, hogy lássák a bennük formálódó csillagokat.