Az övezeti besorolás olyan önkormányzati szabályozások összessége, amelyek szabályozzák a földterületek használatát és az építkezés mértékét. A várost lakó-, kereskedelmi, ipari és vegyes használatú kerületekre osztja, és mindegyikre szabályokat határoz meg. Ezek a szabályok kiterjednek az épületmagasságra, a sűrűségre, a beépítési mélységekre, a parkolásra és az engedélyezett felhasználási módokra.

A zónázás mélyrehatóan formálja a városokat. Meghatározza, hogy hol élnek az emberek, hol dolgoznak, és milyen távolságot kell megtenniük a kettő között. Meghatározza, hogy egy környéken van-e sarki bolt, vagy csak házak. Meghatározza, hogy egy épület lehet-e magas, vagy alacsonynak kell lennie. Ez az egyik legerősebb eszköz, amivel egy város rendelkezik.

Az övezeti besorolásnak bonyolult története van. Használták már a környékek összeférhetetlen használatokkal szembeni védelmére, de arra is, hogy kirekesszék az embereket és érvényesítsék a szegregációt. Sok város most reformálja az övezeti besorolást, hogy több lakást, több vegyes funkciójú fejlesztést és gyalogosan jobban megközelíthető környékeket tegyen lehetővé. A vita gyakran heves, mivel az övezeti besorolás befolyásolja az ingatlanok értékét és az életminőséget.

Az építészek és fejlesztők számára az övezeti besorolás az elsődlegesen megértendő korlát. Egy telek övezeti besorolása már egyetlen határvonal meghúzása előtt meghatározza, hogy mit lehet építeni. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a projekt már az engedélyezési szakaszban kudarcot vall.