A passzív tervezés magát az épületet – annak alakját, tájolását, anyagait és nyílásait – használja fel a kényelem fenntartására a lehető legkevesebb gépi segítséggel. A cél nem a fűtés és a hűtés kiküszöbölése. A cél a terhelés csökkentése, hogy a megmaradó gépészeti rendszer kisebb és olcsóbban üzemeltethető legyen.

A tájolás számít. Az északi féltekén a délre néző ablakok összegyűjtik a téli napfényt. A túlnyúlások blokkolják a magas nyári napsütést, miközben beengedik a téli alacsony napsütést. A padlóban és a falakban lévő hőtömeg nappal elnyeli a hőt, és éjszaka leadja. A keresztszellőztetés az uralkodó szellőt használja fel a meleg levegő kifújására az épületből.

Az éghajlat határozza meg a stratégiát. Forró, száraz vidékeken a vastag falak, a kis ablakok és az udvarok hűvösen tartják a belső tereket. A párás trópusokon az emelt padló és a mély verandák elősegítik a légáramlást. Hideg éghajlaton a kompakt formák és a nehéz szigetelés megtartja a hőt. Egy olyan terv, ami az egyik éghajlaton működik, egy másikon csúnyán kudarcot vallhat.

A passzív tervezés nem egy stílus. Olyan alapelvek összessége, amelyek bármilyen épülettípusra alkalmazhatók. A legjobb passzív tervek szinte láthatatlanok. Az épület egyszerűen csak a megfelelő érzést adja.