A kertészet egy kisüzemi gazdálkodási rendszer, amely egyszerű kéziszerszámokat használ. Ásóbotok, kapák és bozótvágók végzik a munkát. Nincsenek ekék, nincsenek igavonó állatok, nincsenek öntözőcsatornák. A kerteket gyakran irtással irtják ki, majd vegyes növényekkel ültetik be: jamszgyökérrel, taróval, kukoricával, babbal, banánnal. Néhány szezon után a talaj termékenysége csökken, és a parcellát felhagyják. A gazda továbbköltözik, és új földet tisztít meg.

Ez a rendszer nagyobb populációkat tart el, mint a gyűjtögetés, de kisebbeket, mint az intenzív mezőgazdaság. Gyakori a trópusi erdőkben és a dombos régiókban, ahol az ekék nem praktikusak. A kertészek gyakran falvakban élnek, és összetett rokonsági hálózatokat tartanak fenn. A földet általában leszármazási vonalak vagy klánok birtokolják, nem pedig egyének. A felesleg szerény, így a teljes munkaidős kézműves szakemberek és uralkodók ritkák.

Főbb jellemzők

• Csak kéziszerszámok; eke és igavonó állatok nem megengedettek.
• Váltóművelés parlagon hagyott időszakokkal.
• Vegyes növények az egyetlen szántóföld helyett.
• Falusi élet rokonsági alapú földbirtoklással.

A kertészet a takarmányozás és az intenzív mezőgazdaság között helyezkedik el. Ez azt mutatja, hogy a gazdálkodásnak számos formája létezik, nem csak az ipari modell.