A selyemhernyók tenyésztése nyers selyem előállítására szolgál. A hagyomány szerint a gyakorlat Kínában Kr. e. 2700 körül kezdődött, és évezredekig szigorúan őrzött titok volt. A selyem az ókori világ egyik legértékesebb kereskedelmi árucikke lett, a Selyemút pedig róla kapta a nevét.

A folyamat az eperfa selyemhernyóval, a Bombyx mori-val kezdődik, amely kizárólag eperfa levelekkel táplálkozik. A gazdák beltérben nevelik a hernyókat, naponta többször apróra vágott levelekkel etetve őket. Körülbelül egy hónap elteltével a férgek egyetlen selyemszálból álló, akár egy kilométer hosszú gubót fonnak. A gubókat begyűjtik, és a bábokat hővel elpusztítják, mielőtt előbújhatnának és elszakíthatnák a szálat. A szálakat fonallá tekerik össze.

Hol történik

• Kína és India állítja elő a világ nyersselyem-termelésének nagy részét
• Üzbegisztán, Thaiföld és Brazília jelentős termelők.
• A kisüzemi serkentő tenyésztés támogatja a vidéki megélhetést
• A vadselyem, mint például a tussah, más molyfajoktól származik

A selyemhernyó-tenyésztés munkaigényes, érzékeny a hőmérsékletre és a betegségekre. Emellett folyamatos eperfalevél-utánpótlást is igényel, ezért a selyemhernyó-tenyésztés és az eperfa termesztése általában együtt jár.