A hidroponika talaj nélkül termeszti a növényeket. A gyökerek tápoldatban, vagy inert közegben, például kőzetgyapotban, perlitben vagy agyagkavicsokban ülnek, amelyeket rendszeresen elárasztanak ilyenekkel. A növény pontosan azt kapja, amire szüksége van, amikor szüksége van rá.

Az ötlet nem új. A babiloni függőkertek és az azték csinampák is vízalapú termesztést alkalmaztak. A modern hidroponika Wilhelm Knop és Julius von Sachs 19. századi kísérleteiből fejlődött ki, akik kidolgozták a növények számára szükséges pontos ásványi oldatokat. A kereskedelmi rendszerek a második világháború után indultak be, és ma már egész évben ellátják a szupermarketekbe szánt salátát, paradicsomot és fűszernövényeket.

Közös rendszerek

• Tápanyagfilm technika: sekély oldatsugár a csupasz gyökereken
• Mélyvízi kultúra: gyökerek szuszpendálva levegőztetett oldatban
• Csepegtetés és apály: az oldat időzítővel juttatott közegbe
• Aeropónia: tápoldattal permetezett gyökerek

A hidroponika sokkal kevesebb vizet használ, mint a talajművelés, és elkerüli a talajban terjedő betegségeket. A hátulütője a költség. A szivattyúk, a világítás és a klímaberendezés költségei összeadódnak, és egy áramkimaradás órák alatt elpusztíthatja a termést.