A legelésző állatok közvetlenül a földből esznek takarmányt: füvet, lóherét, lucernát és más lágyszárú növényeket. Ez a legolcsóbb takarmány, amit egy gazdálkodó biztosítani tud, és a kérődzők, például a szarvasmarhák és a juhok számára a legtermészetesebb is.

A legelőgazdálkodás önmagában is egy szakértelem. Ha túl sok állatot teszünk egy karámba, akkor azok a csupasz talajig megeszik, ami gyomnövényeket és eróziót okoz. Ha túl korán telepítjük őket, akkor jó takarmányt hagynak maguk után. A rotációs legeltetés, ahol a csordákat néhány naponta áthelyezik a bekerített karámok között, utánozza a vadon élő csordák mintázatát, és időt ad a növényeknek a visszanövésre.

Kulcsfontosságú takarmánynövények

• Évelő rozs és magas csenkesz hűvös éghajlatra
• Bermudai fű és bahiafű meleg régiókra
• Lucerna és lóhere a magas fehérjetartalomért
• Őshonos vadnövények száraz legelőkre

A takarmány minősége romlik, ahogy a növények érnek és magot hoznak. A gazdák a legeltetést vagy a kaszálást arra használják, hogy a termést a legtáplálóbb szakaszában, általában közvetlenül a virágzás előtt érjék el.