A takarmány az a takarmány, amelyet a gazdák az állataiknak adnak, ahelyett, hogy hagynák őket legelni. A széna, a szalma, a siló és az aprított zöld növények mind beleszámítanak. A takarmánytól való különbség fontos: a takarmányt ott fogyasztják, ahol megterem, a takarmányt pedig betakarítják és elszállítják.

A jó minőségű takarmány az állattenyésztés gerincét képezi azokon a helyeken, ahol hideg a tél vagy száraz az évszak, és amikor a legelő nem áll rendelkezésre. Egy wisconsini tejelő állomány akár öt hónapig is lucerna szénát fogyaszthat az évből. Egy Száhel-övezeti falu tárolt növényi maradványokra, például kölesszárra és földimogyoró-szárra támaszkodhat, hogy a szarvasmarhák átvészeljék a száraz évszakot.

Gyakori takarmánytípusok

• Széna: szárított fű vagy hüvelyesek, bálázva és tárolva
• Silózási: erjesztett, nedves, légmentesen tárolt takarmány
• Szalma: gabonabetakarítás után megmaradt száraz szárak
• Gyökér- és gumós növények: takarmányrépa, fehérrépa, manióka

A minőség óriási mértékben változik. Ha túl későn vágják le, a fű elveszíti a fehérjét és megkeményedik. Ha túl nedvesen tárolják, a széna megpenészedhet, sőt akár meg is gyulladhat. A gazdák a takarmányt az illata, a színe és az alapján ítélik meg, hogy az állatok milyen lelkesen esznek belőle.