Az agronómia a talajgazdálkodás és a növénytermesztés tudománya és gyakorlata. A biológiára, kémiára, fizikára, ökológiára és közgazdaságtanra támaszkodik a szántóföldi növények, például a búza, a kukorica, a rizs, a szójabab és a gyapot termelékenységének és fenntarthatóságának javítása érdekében. A tudományág a 19. században jelent meg a mezőgazdasági kémia mellett, nevezetesen Justus von Liebig ásványi tápanyagokkal kapcsolatos munkássága és a mezőgazdasági kísérleti állomások európai és észak-amerikai, köztük az angliai Rothamsted 1843-as alapítása révén. Az agronómusok a talaj termékenységét és osztályozását, a növényélettan és -genetika, a vetésforgó, az öntözés, a gyomirtás és a kártevőirtás, valamint a precíziós gazdálkodási technológiák, például a GPS-vezérelt traktorok és a távérzékelés tanulmányozásával foglalkoznak. A főbb eredmények közé tartoznak a fajtajavaslatok, a trágyázási rendszerek és az integrált gazdálkodási tervek, amelyeket a helyi éghajlathoz és talajhoz igazítottak. Az 1907-ben alapított Amerikai Agronómiai Társaság és az Európai Agronómiai Társaság vezető szakmai szervezetek. A modern agronómia az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a szén-dioxid-gazdálkodással és az intenzív mezőgazdaság környezeti lábnyomának csökkentésével foglalkozik, miközben fenntartja a hozamokat a globális élelmiszer-kereslet kielégítése érdekében.