A hosszú repülőutak segítség nélkül kimerítenék a személyzetet. Az autopilóta tartja az irányt, a magasságot és a sebességet, felszabadítva a pilóták számára a navigáció, a kommunikáció és a rendszerek kezelését. Nem helyettesíti ezeket, bár a modern repülőgépeken a vonal elmosódik.

Az alapvető autopilóták egyszerre csak egy tengelyt tartanak karban. A teljes repülésirányító rendszerek a felszállástól a leszállásig teljes útvonalakat repülnek, a beprogramozott útpontokat követve és a szélhez igazodva. A személyzet figyeli a repülést és szükség esetén beavatkozik.

Gyakori autopilóta módok

• Iránytartás
• Magasságtartás és függőleges sebesség
• Navigációs útvonalkövetés
• Megközelítési mód leszálláshoz

Az automatizálásnak megvannak a maga kockázatai. A túlzottan manuális repülésre támaszkodó pilóták elveszíthetik a repülési képességeiket, és a zavaró üzemmódváltások is hozzájárultak a balesetekhez. A képzés ma már ugyanolyan gondosan hangsúlyozza az automatizálás felügyeletét, mint a manuális repülést.