A biológiailag nem lebomló anyagokat az élő szervezetek nem tudják lebontani. Évtizedekig vagy évszázadokig fennmaradnak a környezetben. Gyakori példák erre a műanyag, az üveg, a fém és a szintetikus gumi. Egy óceánba ejtett üvegpalack akár egymillió évig is fennmaradhat. Egy műanyag zacskó évszázadokig is kitarthat, mikroműanyagokra eshet szét, de soha nem tűnik el teljesen.

Ez a kitartás problémákat okoz. A hulladék felhalmozódik a hulladéklerakókban, az óceánokban és a tájakban. A vadvilág összetéveszti a műanyagot az élelmiszerrel, és elpusztul. A fémek beszivárognak a talajba és a vízbe. Az üveg inert, de helyet foglal. A nem lebomló hulladék a globális szennyezési válság középpontjában áll.

Bizonyos anyagok újrahasznosíthatók vagy újrafelhasználhatók, ami csökkenti a problémát. Azonban sok anyag újrahasznosítási aránya alacsony. A műanyag-újrahasznosítás különösen korlátozott. A valaha gyártott műanyagnak csak körülbelül 9 százalékát hasznosítják újra. A többi hulladéklerakókban, elégetéskor vagy a környezetben köt ki. A fogyasztás csökkentése a legközvetlenebb megoldás, ezt követi az újrafelhasználás, az újrahasznosítás és a biztonságos ártalmatlanítás.

Gyakori példák

• Műanyag
• Üveg
• Fém
• Szintetikus gumi
• hungarocell