A pásztorkodás a háziasított állatok terelésére épülő megélhetési stratégia. A pásztorok szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket, tevéket, jakokat vagy rénszarvasokat tenyésztenek, a környezettől függően. Állati termékekre támaszkodnak: tejre, húsra, vérre, bőrre, gyapjúra. Egyes csoportok teljes mértékben nomád életmódot folytatnak, folyamatosan költöznek. Mások vándorlegeltetést gyakorolnak, azaz állandó nyári és téli legelők között mozognak, miközben megtartják otthonukat. A pásztorkodás a növények termesztéséhez túl száraz, meredek vagy hideg területeken működik a legjobban.

A pásztorkodás formálja a társadalmi életet. Az állatok vagyont jelentenek. A menyasszony vagyonát gyakran szarvasmarhákban fizetik, a család helyzetét pedig a csorda mérete méri. A férfiak jellemzően az állatállományt irányítják, míg a nők a tejfeldolgozást és a háztartás gazdaságát irányítják. A pásztorok részletes ismereteket szereznek az állatok viselkedéséről, a legeltetési szokásokról és az időjárásról. Feszült, de szükséges kapcsolatokat is fenntartanak a gazdálkodókkal, húst és tejtermékeket cserélve gabonára és szerszámokra.

Gyakori minták

• Mobil csordák a szezonális legelő után.
• A menyasszonyi vagyont állatállományban fizették.
• A tej és a vér mindennapi alapvető élelmiszerek.
• Kereskedelem a gazdálkodó közösségekkel.

A pásztorok nem régi idők maradékai. Sokan a modern gazdaságokban tevékenykednek, városi piacokon értékesítik az állataikat, és teherautókat, valamint telefonokat használnak a csordák irányítására.