Az emberi őstörténet nagy részében az emberek csoportosulásokban éltek: tizenöt-ötven egyedből álló kis csoportokban, akiket általában rokoni szálak kötöttek össze. A tagok az évszakokkal együtt mozogtak, követve a vad- és növényforrásokat. A csoportosulás a táplálékkereső népek klasszikus társadalmi szerveződése, amelyet a Kalahári-félsziget !Kung szanjainál, az inuit csoportoknál és számos ausztrál őslakos közösségnél dokumentáltak.

A csoportokat gyakran egalitáriusnak nevezik, és ez nagyjából igaz is. A vezetés általában informális és szituatív. Egy képzett vadász vagy egy tisztelt idősebb ember irányíthatja a döntéseket, de senki sem rendelkezik állandó, erőszakkal alátámasztott hatalommal. A megosztás központi szerepet játszik. A nagy zsákmányból származó húst széles körben elosztják, a felhalmozás pedig társadalmi elítélést von maga után. A vitákat megbeszéléssel, elkerüléssel vagy hasadással kezelik, amikor egy csoport egyszerűen szétválik és eltávolodik.

Tipikus jellemzők

• Kis méret és nagy mobilitás.
• A rokonság, mint fő szervezőelv.
• Rugalmas tagság; az emberek csatlakozhatnak és távozhatnak a táborokból.
• Kevés felhalmozott vagyon vagy formális hierarchia.

Ezek a társadalmak nem megfagyott ereklyék. Történetük van, alkalmazkodnak a változó körülményekhez, és ma is sokuk fenntartja a törzsi szervezettségét, miközben kapcsolatban áll az államokkal és a piacokkal.