Születés, halál és újjászületés. A szamszára szanszkrit kifejezés arra a végtelen ciklusra, amelyben a lények cselekedeteik minősége szerint születnek újjá. A hindu és buddhista gondolkodásban ez a hétköznapi lét alapvető feltétele – amelyet a vágy, a tudatlanság és a karma felhalmozódott ereje hajt.

A ciklust nem tekintik semleges folyamatnak. Szenvedés jellemzi. Még a kellemes újjászületések is véget érnek; még a mennyei birodalmak is átmenetiek. A spirituális út célja tehát a megszabadulás. A klasszikus hinduizmusban a megszabadulás a móksa, az egyesülés a végső valósággal vagy annak megvalósítása. A buddhizmusban a nirvána, a vágy tüzének kioltása és az újjászületés vége. A különböző iskolák eltérő részletességgel térképezik fel a lehetséges célállomásokat – ember, állat, éhes szellem, pokoli lény, isten –, mégis az alapvető diagnózis állandó marad: a szamszárán belüli folyamatos létezés nem kielégítő.

A doktrína formálja az etikát. Minden cselekedet elvet egy magot, amely ebben az életben vagy egy jövőbeliben érik be. Az együttérzés minden lény iránt természetes módon következik, mivel bármely élőlény lehetett valakinek az anyja egy korábbi születésben. A meditáció és az erkölcsi fegyelem a ciklus szorításának gyengítésének gyakorlati eszközei.

A szamszára nem a múltról szóló elmélet; a jelenlegi nehéz helyzet leírása és a kiút térképe.