A meditáció a figyelem szándékos összpontosításának gyakorlata a nyugalom, a tisztaság vagy a belátás megteremtése érdekében. A technikák kultúránként és hagyományonként nagymértékben eltérnek, de a legtöbbjük az elme szabályozására irányuló tartós erőfeszítést igényel.

Gyakori formái közé tartoznak a fókuszált figyelem gyakorlatai, amelyek során az elme a légzésen, egy hangon vagy egy vizuális tárgyon pihen, valamint a nyitott megfigyelés gyakorlatai, amelyek ítélkezés nélkül figyelik meg a tudatosságban felmerülő dolgokat. A fiziológiai hatások gyakran közé tartozik a lelassult légzés, a csökkent pulzusszám és az agyhullám-minták megváltozása. A rendszeres gyakorlás összefüggésbe hozható az alacsonyabb stresszel, a javuló figyelemmel, valamint a szorongás és a depresszió tüneteinek mérsékelt csökkenésével.

A tudományos érdeklődés gyorsan megnőtt. Az idegrendszeri képalkotó vizsgálatok megváltozott aktivitást mutatnak a figyelemben és az önreferenciális gondolkodásban részt vevő területeken. A klinikai programok, mint például a mindfulness-alapú stresszcsökkentés, strukturált kurzusokba csomagolják a meditációs technikákat. Nem minden, a meditációval kapcsolatos állítás egyformán alátámasztott; a hatások a gyakorlat típusától, az időtartamtól és az egyéntől függenek.

A csendben ülés és a figyelem irányítása egy ősi gyakorlat, amelynek mérhető hatásait a testre és az elmére a modern kutatások továbbra is vizsgálják.