A politikai kérdésekhez fűződő egyéni attitűdök összessége alkotja a közvéleményt. Ezt felmérésekkel mérik, választásokból és tüntetésekből következtetnek ki, és folyamatosan alakítják a média, az események és az elit jelzései.

A demokratikus kormányok azt állítják, hogy reagálnak a közvéleményre, ám a kapcsolat összetett. A vélemény lehet tájékozatlan, instabil vagy belsőleg ellentmondásos. A politikusok követik és irányítják is azt. Az érdekcsoportok és a médiaszervezetek versengenek azért, hogy meghatározzák, mit gondol a „közvélemény”. A közvélemény-kutatási módszertan – mintavétel, kérdések megfogalmazása, időzítés – befolyásolja a közölt eredmények megbízhatóságát.

Bizonyos kérdések évtizedekig stabil többséget mutatnak; mások a gazdasági körülményektől vagy drámai eseményektől függően változnak. A közvélemény szélsőséges politikai lehetőségeket korlátoz, még akkor is, ha nem diktál pontos döntéseket. Kialakulásának és mérésének megértése elengedhetetlen mindazok számára, akik a politikai kimeneteleket szeretnék megmagyarázni vagy befolyásolni.

Egy jól megtervezett közvélemény-kutatás feltárhat olyan preferenciákat, amelyeket a választási eredmények önmagukban is kétértelműek hagynak.