Egy mikrorobot milliméteres léptékben működik. Elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy emberi érben, átmásszon egy csövön, vagy több ezer másikkal együtt rajzzon. A kihívások eltérnek a nagyobb robotokétól. A fizika kis léptékben változik. A gravitáció kevésbé számít. A felületi feszültség és a súrlódás dominál.

A kutatók MEMS-gyártást, lágy litográfiát és mágneses anyagokat használva építenek mikrorobotokat. Némelyiket külső mágneses mezők működtetik. Mások kémiai reakciókat vagy akusztikus hullámokat használnak. Egy mágneses mikrorobotot egy testen kívüli tekercsrendszerrel lehet folyadékon keresztül irányítani. Egy katalitikus mikrorobot a hidrogén-peroxid oxigénbuborékokká alakításával hajtja magát.

Mikrorobot alkalmazások

• Célzott gyógyszeradagolás a szervezetben.
• Mikrosebészet és sejtmanipuláció.
• Csővezeték-ellenőrzés és javítás.
• Környezetérzékelés vízben.
• Rajkutatás és kollektív viselkedés.

Az akadályok az energiaellátás, az irányítás és a képalkotás. Az akkumulátorok nem skálázhatók le. Egy mikrorobot nem tud saját energiaforrást hordozni, így külső mezőkre vagy kémiai üzemanyagra támaszkodik. Az irányítás pontatlan, mert a Brown-mozgás rázkódik a roboton. A test belsejében történő képalkotáshoz MRI vagy ultrahang szükséges, ami korlátozza a valós idejű visszajelzést. A mikrorobotok még nincsenek klinikai alkalmazásban, de a sci-fiből már laboratóriumi bemutatókká váltak. Egy rizsszem méretű robot, amely a vérben úszik és gyógyszert juttat el a daganathoz, még nem létezik. Egyre közelebb van.