A láncszem egy merev alkatrész, amely két ízületet köt össze egy robotban. Ez az ízületek közötti csont. A láncszem erőt és mozgást továbbít az egyik ízületről a másikra. Hossza, tömege és merevsége befolyásolja, hogyan mozog a robot, és mennyi terhet tud szállítani.

Egy robotkarban a láncszemek a látható szegmensek: az alaposzlop, a felkar, az alkar és a csuklóház. Minden láncszem két ízületet köt össze. A forma gyakran cső vagy doboz, amelyet a merevség és a súly szempontjából optimalizáltak. A szénszálas láncszemek merevek és könnyűek. Az alumínium láncszemek olcsóbbak és könnyebben megmunkálhatók. Az acél láncszemek nehezek, de erősek.

Linktervezési szempontok

• Merevség: ellenáll a hajlításnak terhelés alatt.
• Súly: a könnyebb összekötők csökkentik a tehetetlenséget és a motor méretét.
• Csillapítás: csökkenti a rezgést.
• Kábelvezetés: a vezetékek áthaladnak a kapcsolaton vagy a kapcsolat mentén.
• Hőtágulás: befolyásolja a pontosságot extrém környezetben.

A rugalmas összekötőelem problémát jelent. Ha a összekötőelem terhelés alatt meghajlik, a végrehajtó egység nem oda megy, ahová a vezérlő gondolja. Ezért használnak a nagy pontosságú robotok merev, könnyű anyagokat. A összekötőelem a motorok, kódolók és érzékelők vezetékeit is hordozza. A kábelek mozgó összekötőelemen keresztüli vezetése becsípődés vagy fáradás nélkül igazi tervezési kihívás. Egy humanoid robotban a összekötőelemek csontokra hasonlítanak, de ezek mérnökileg tervezett szerkezetek, amelyekben motorok, érzékelők és vezetékek találhatók. A összekötőelem nem csupán egy csatlakozó. Ez egy szerkezeti elem, amely meghatározza a robot hatótávolságát és pontosságát.