A meditáció a figyelem tudatos, tartós és specifikus irányításának gyakorlata, általában a nyugalom, a tisztaság vagy a belátás megteremtése céljából. A technikák széles skálán mozognak. Egyesek a légzésre összpontosítanak. Mások egy mantrát ismételgetnek, a testi érzéseket pásztázzák, vagy a tudatosságban felmerülő dolgok nyílt megfigyelését gyakorolják.

A kortárs pszichológia a meditációt elsősorban a figyelemfejlesztés egyik formájaként vizsgálja. A rendszeres gyakorlás összefüggésbe hozható a rumináció csökkenésével, az érzelmi szabályozás javulásával és az önreferenciális gondolkodással összefüggő agyi hálózatokban mérhető változásokkal. A klinikai adaptációk, mint például a mindfulness-alapú stresszcsökkentés, terápiás célú felhasználásra is alkalmassá teszik ezeket a készségeket.

A gyakorlat nem passzív. A figyelem elterelése elleni küzdelem erőfeszítést igényel, különösen eleinte. Idővel az erőfeszítés gyakran csökken, és a stabil figyelem időszakai hosszabbodnak. A temperamentumban és a korábbi tapasztalatokban mutatkozó egyéni különbségek erősen befolyásolják az eredményeket.

• A figyelem szándékos szabályozása
• Gyakori fókusz a légzésre, a testre vagy a nyitott tudatosságra
• A csökkent stresszreaktivitással összefüggésben
• Különbözik az egyszerű kikapcsolódástól vagy álmodozástól

Az eredmények inkább a következetes gyakorláson múlnak, mintsem egyetlen alkalom szubjektív minőségén.