A szociológusok és a közvélemény időnként szektának nevez egy kis vallási csoportot, amely újszerű hiedelmekkel és a lojalitás iránti intenzív igényrel rendelkezik. A kifejezés vitatott. A tudósok gyakran a semleges nyelvet részesítik előnyben, például az „új vallási mozgalom” kifejezést, míg a köznyelvi használat erős negatív, manipulatív vagy veszélyes felhangokat hordoz.

A szektáknak nevezett csoportok jellemzően karizmatikus vezetővel, magas szintű elkötelezettséggel, jellegzetes gyakorlatokkal és a környező társadalommal való feszültséggel rendelkeznek. Némelyikük kicsi és rövid életű marad; mások elismert felekezetekké fejlődnek. A történelmi példák azt mutatják, hogy a mai bevett vallásokat formálódási időszakukban néha szektáknak tekintették.

A kényszerítő ellenőrzéssel, a pénzügyi kizsákmányolással vagy a családtól való elszigetelődéssel kapcsolatos aggodalmak táplálják a közvélemény gyanakvását. A pontos értékeléshez a tényleges gyakorlatokra kell odafigyelni, nem pedig pusztán a hiedelmek újdonságára. Maga a szó többet elfedhet, mint amennyit felfed, ha egyszerű pejoratív értelemben használják.

A gondos leírás továbbra is fontosabb, mint a címke.