Egy olyan gyermek, akinek van egy sémája a „kutya” szóval kapcsolatban, felismerheti a korábban nem látott kutyákat, és rövid időre félreosztályozhatja a macskákat. A séma egy olyan mentális struktúra, amely rendszerezi egy fogalommal, eseménnyel vagy ingertípussal kapcsolatos ismereteket, és irányítja az érzékelést, az emlékezést és a következtetést.

A sémák tapasztalatból épülnek fel, és a szakértelem előrehaladtával absztraktabbá és differenciáltabbá válnak. Lehetővé teszik a gyors feldolgozást, ugyanakkor torzítást okozhatnak, amikor új információkat erőltetnek be egy meglévő keretrendszerbe. A szkriptek eseménysorozatok sémái; a sztereotípiák társadalmi sémákként is működhetnek.

A sémaelméletet az olvasásértés, a szemtanúmemória és a kognícióban mutatkozó kulturális különbségek vizsgálatára is alkalmazták. Egy séma aktiválása a kapcsolódó információkat könnyebben hozzáférhetővé teszi, és sematikus behatolásokat okozhat a felidézésben. A sémák rugalmas használata, beleértve az átdolgozásuk képességét is, az adaptív kogníció jele.

Amit már tudunk, az formálja azt, amit látni és emlékezni tudunk.