Az aggodalom, ami akkor sem hajlandó kikapcsolni, ha nincs közvetlen veszély, klinikai szorongást jelent. A test éber marad – a pulzusszám emelkedik, az izmok megfeszülnek, a figyelem a lehetséges veszélyre összpontosul.

A szorongásos zavaroknak többféle formájuk lehet: a generalizált szorongás, amely témáról témára ugrál, a figyelmeztetés nélkül fellángoló pánikrohamok, a hétköznapi interakciókat veszélyesnek ható szociális szorongás, valamint bizonyos tárgyakhoz vagy helyzetekhez kötődő specifikus fóbiák. A genetika, a temperamentum és a tanulási előzmények mind hozzájárulnak. A krónikus stressz csökkentheti azt a küszöböt, amelynél a riasztórendszer megszólal.

A hatékony kezelések közé tartoznak a katasztrofális gondolatokat megkérdőjelező kognitív-viselkedési technikák, az elkerülést fokozatosan csökkentő expozíció, és szükség esetén a fiziológiai izgalmat csillapító gyógyszerek. Sokuk mégis hasznos célt szolgálhat azáltal, hogy felkészíti az embert a valódi kihívásokra; a probléma akkor merül fel, amikor elárasztja a mindennapi életet, és leszűkíti a lehetséges cselekvések körét.

• A fenyegetéssel aránytalanul nagy félelem vagy aggodalom
• Fizikai és kognitív tüneteket okoz
• Több elismert rendellenesség formájában is megjelenik
• Reagál a terápiára és néha a gyógyszerekre