Az ízlelés, vagy ízlelési inger az a kémiai érzékszerv, amely a nyálban oldott anyagokat érzékeli. Az alapvető tulajdonságok az édes, savanyú, sós, keserű és umami; további tulajdonságokat továbbra is vizsgálnak.

Az ízlelőreceptor sejtek az ízlelőbimbókban csoportosulnak a nyelven és a szájüreg más részein. A különböző receptormechanizmusok különböző minőségeket érzékelnek: ioncsatornák a só és a savanyú ízekért, G-proteinhez kapcsolt receptorok az édes, keserű és umami ízekért. A jelek agyidegeken keresztül jutnak el az agytörzsbe, a talamuszba és az ízlelőkéregbe. Az ízlelés szorosan együttműködik a szaglással az ízélmény megteremtésében; amikor a szaglás blokkolódik, az íz nagy része eltűnik.

A keserű vegyületek iránti érzékenység genetikailag változó, és valószínűleg az emberiség fejlődése során alakult ki a toxinok felismerése. Az édes és sós ízek iránti preferencia már korán jelen van; a keserű és savanyú ízek elfogadása gyakran tanulást igényel. Az ízlelési zavarok gyógyszerek, fertőzés vagy neurológiai károsodás következményei lehetnek, és jelentősen ronthatják az életminőséget.

Az oldott vegyi anyagok nyelv általi érzékelése csak a kezdete az ízek gazdagabb megtapasztalásának.