A beállított érték az elméletileg preferált szint, amelyen az egyén testsúlya vagy más fiziológiai változója szabályozódik. Úgy gondolják, hogy a homeosztatikus mechanizmusok ezt a szintet az étvágy és az anyagcsere szabályozásával védik.

Amikor a testsúly a beállított érték alá esik, megnő az éhségérzet és az anyagcsere sebessége csökkenhet, ami elősegíti a súlygyarapodást. Amikor a testsúly a beállított érték fölé emelkedik, az étvágy csökkenhet és az anyagcsere felgyorsulhat. Ez a koncepció segít megmagyarázni, hogy miért nyerik vissza sokan az elvesztett súlyt a diéta után: a szabályozó rendszer a kisebb súlyt korrigálandó eltérésként kezeli. Az iker- és örökbefogadási vizsgálatok arra utalnak, hogy maga a beállított érték részben örökletes.

Az egyszerű alapérték modellt finomították. Egyes kutatók egy olyan stabilizációs pontot részesítenek előnyben, amelyben a testsúly több tényező egyensúlyában stabilizálódik, ahelyett, hogy egy rögzített cél körül aktívan védekeznénk. A környezeti változások – az ételek kalóriasűrűsége, a fizikai aktivitás szintje – megváltoztathatják azt a szintet, amelyen a testsúly stabilizálódik. Mindazonáltal a védett testsúlytartomány gondolata továbbra is befolyásos az elhízáskutatásban és a klinikai gyakorlatban.

Úgy tűnik, a szervezet bizonyos súlyszinteket tartandó célpontokként kezel.