Az újratanulás a memória mérése, amely azt méri, hogy mennyivel gyorsabban sajátítható el az anyag, ha egy bizonyos idő elteltével újra tanulmányozzuk. Az idő- vagy energiamegtakarítás azt jelzi, hogy az eredetileg tanult anyag bizonyos részei megmaradtak.

Hermann Ebbinghaus a nonszensz szótagokkal kapcsolatos úttörő tanulmányaiban vezette be a módszert. Megmérte a kezdeti elsajátításhoz szükséges ismétlések számát, várt egy kis időt, majd megszámolta, hány ismétlés szükséges ugyanazon lista ugyanazon kritérium szerinti újratanulásához. A különbség megtakarítást jelentett. Még akkor is, ha a tudatos felidézés nullára csökkent, gyakran jelentős megtakarítás maradt fenn, ami azt mutatja, hogy az emlékezet a tudatosság küszöbértéke alatt is fennmaradhat.

Az újratanulás egy érzékeny mérőeszköz, amely képes kimutatni a felidézési és felismerési tesztek által kihagyott emléknyomokat. Hosszú távú memorizálással, az alvás hatásaival és az oktatási beavatkozások tartósságával kapcsolatos kutatásokban használják. A mindennapi példák közé tartozik az a könnyedség, amellyel egy valaha folyékonyan beszélt nyelv évekig tartó használaton kívüliség után visszatér.

Az teljesen elfelejtettnek érzett anyag gyakran akkor mutatja meg maradék jelenlétét, amikor másodszorra gyorsabban tanuljuk meg.