A mentális beállítottság azt a hajlamot jelenti, hogy egy problémát egy adott módon közelítsünk meg, gyakran olyan módon, amely a múltban sikeres volt. Felgyorsíthatja a megoldást, amikor a régi megközelítés még működik, ugyanakkor blokkolhatja a megoldást, amikor új megközelítésre van szükség.

A Luchins által vizsgált klasszikus vízkorsós problémákban a résztvevők, akik egy bonyolult, háromkorsós módszerrel oldottak meg egy sor problémát, továbbra is ezt a módszert használták, még akkor is, amikor egy egyszerűbb, kétkorsós megoldás vált elérhetővé. A korábbi siker egy olyan mentális beállítottságot hozott létre, amely elvakította őket a könnyebb úttól. A funkcionális rögzülés egy kapcsolódó jelenség, amelyben egy tárgyat csak a szokásos használatának szempontjából látunk.

A mentális készletek stabil körülmények között hatékonyak. Akadályokká válnak, amikor a probléma struktúrája megváltozik. Egy mentális készlet megtörése gyakran megköveteli a problémától való eltávolodást, alternatív megközelítések tudatos kidolgozását, vagy egy olyan utalás fogadását, amely megzavarja a szokásos stratégiát.

A múltbeli sikerek rossz útmutatóként szolgálhatnak, ha a jelenlegi probléma csak felületesen hasonlít.