A hatás törvénye kimondja, hogy a kedvező következményekkel járó viselkedések valószínűbbé válnak, a kedvezőtlen következményekkel járó viselkedések pedig kevésbé valószínűvé. Edward Thorndike a macskákkal végzett kirakós dobozos kísérletei alapján fogalmazta meg az elvet.

Egy dobozba helyezett macska próbálgatás és hiba útján megtanulta végrehajtani azt a cselekvést, amely kinyitotta az ajtót és ételhez vezetett. Az egymást követő próbák során a hatástalan viselkedések kiestek, és a sikeres válasz gyorsabban következett be. Thorndike a folyamatot úgy írta le, mint az inger-válasz kapcsolatok elnyomását a kielégítő kimenetelek, és a kapcsolatok elnyomását a bosszantó kimenetelek által.

A hatás törvénye az operatív kondicionálás alapjává vált. B. F. Skinner finomította a megerősítés és a büntetés fogalmát, miközben megtartotta azt az alapgondolatot, hogy a következmények kiválasztják a viselkedést. Ez az elv továbbra is központi szerepet játszik a viselkedésmódosításban, az oktatásban és az állati képzésben. Azt is megmagyarázza, miért alakulnak ki szokások, és miért lehet nehéz megszabadulni tőlük, ha a fenntartó következmények időszakosak vagy késleltetettek.

A kifizetődő cselekedetek hajlamosak ismétlődni. Ez az egyszerű szabályosság a hatás törvénye.