A képzelet az érzékszervi élmények mentális reprezentációja a megfelelő külső inger hiányában. A vizuális képalkotás – a mentális képek – a leggyakrabban tanulmányozott forma, de a képalkotás létezik hang, mozgás és más modalitások esetében is.

A mentális képek a valós tárgyak észlelésével párhuzamosan vizsgálhatók, forgathatók és szkennelhetők. A mentális kép forgatásához szükséges idő a forgatási szöggel növekszik, akárcsak a fizikai tárgyak esetében. A képzelet segíti az emlékezést: az emlékezetbe helyezendő tárgyak élénk mentális képeinek megalkotása javítja a későbbi felidézést. Alkalmazzák a készségek gyakorlásában is – a sportolók és a zenészek gyakran gyakorolnak sorozatokat a lelki szemeik előtt –, valamint terápiás technikákban, például a szisztematikus deszenzitizációban és az irányított képalkotásban a fájdalomcsillapítás érdekében.

A mentális képek formátumáról továbbra is vita folyik. Egyes elméletek képszerű reprezentációkként kezelik őket; mások leíró, nyelvszerű struktúrákként. Az idegrendszeri képalkotás azt mutatja, hogy a vizuális képek ugyanazokat az agyterületeket aktiválják, amelyek a vizuális érzékelésben is részt vesznek, bizonyos fokú megosztott gépezetet támogatva.

Amikor csukott szemmel „látsz” egy ismerős arcot, képeket használsz.