Az örökölhetőség egy tulajdonság variációjának azon aránya egy populáció egyedei között, amely genetikai különbségeknek tulajdonítható. Ez egy statisztika a populációkról, nem pedig az egyének vagy maga a tulajdonság rögzített tulajdonsága.

Az iker- és örökbefogadási vizsgálatok a klasszikus módszerek az örökölhetőség becslésére. Az elkülönítve nevelt egypetéjű ikrek esetében egy erőteljes természetes kísérletről van szó: a köztük lévő hasonlóságok nagyobb valószínűséggel tükrözik a géneket, míg a különbségek a környezetet. A magasság örökölhetőségére vonatkozó becslések magasak; a legtöbb pszichológiai tulajdonság, beleértve az intelligenciát és a személyiséget, becslései mérsékeltek. A fennmaradó variancia környezeti tényezőknek tulajdonítható, amelyek mind közösek, mind egyediek.

Az örökölhetőség a környezettel együtt változhat. Egy olyan populációban, ahol mindenki megfelelő táplálkozással rendelkezik, a genetikai különbségek magyarázzák a magasságbeli eltérések nagyobb részét; egy nagy táplálkozási egyenlőtlenségekkel rendelkező populációban a környezeti különbségek még nagyobbak. A magas örökölhetőség nem jelenti azt, hogy egy tulajdonság megváltoztathatatlan; azt jelenti, hogy a jelenlegi körülmények között a genetikai különbségek magyarázzák a megfigyelt eltérések nagy részét.

Az örökölhetőség egy konkrét kérdésre ad választ: a megfigyelt különbségek közül mennyi kapcsolódik a genetikai különbségekhez? Arra nem ad választ, hogy egy tulajdonság hogyan fejlődik ki egyetlen személyben sem.