A problémamegoldó kutatásban a fixáció azt jelenti, hogy a felhasználó képtelen egy problémát friss perspektívából látni. A korábbi tapasztalatok vagy a megszokott megközelítés elzárja az utat egy olyan megoldáshoz, amely egyébként elérhető lenne.

A funkcionális rögzülés egy gyakori forma: az a hajlam, hogy egy tárgyat csak a szokásos funkciója alapján lássunk. A klasszikus gyertyaproblémában az emberek azért küzdenek egy gyertya falra szerelésével egy doboz gyufával, mert a dobozt csak tárolónak látják, nem pedig potenciális polcnak. A mentális beállítottság egy kapcsolódó forma: az a hajlam, hogy egy új problémát olyan stratégiákkal közelítsünk meg, amelyek hasonló korábbi problémáknál működtek, még akkor is, ha létezik egyszerűbb megközelítés.

A fixáció nem butaság. Ugyanazon mechanizmusok árnyoldala, amelyek a szakértői teljesítményt hatékonnyá teszik. A szakértők gyorsan felismerik az ismerős mintákat; ennek az ára a rugalmasság csökkenése, ha a minta nem alkalmazható. A fixációt megzavaró technikák közé tartozik a szünet tartása, az ellenkezőjének mérlegelése, vagy a vad alternatívák szándékos generálása.

Néha a megoldás akadálya nem a tudás hiánya, hanem egy régi látásmód szorítása.