A külső motiváció az a késztetés, hogy egy viselkedést végrehajtsunk egy külső jutalom megszerzése vagy egy külső büntetés elkerülése érdekében. A tevékenység inkább eszköz egy cél eléréséhez, mintsem önmagában cél.

Az osztályzatok, a fizetési csekkek, a díjak, a dicséret és a büntetések fenyegetése klasszikus külső motivátorok. Rendkívül hatékonyak lehetnek a viselkedés elindításában és fenntartásában, különösen az unalmas vagy érdektelen feladatok esetében. A kutatások azonban következetesen azt mutatják, hogy a külső jutalmakra való túlzott támaszkodás alááshatja a belső érdeklődést. Amikor egy korábban élvezetes tevékenységért fizetést vagy osztályzatot kapnak, az emberek elkezdhetik munkának tekinteni, és elveszíthetik a spontán vágyat a folytatásra, amint a jutalom megszűnik.

Nem minden külső motivátor egyforma. Azok, amelyek az autonómiát és a kompetenciát támogatják – elismerik az erőfeszítéseket, értelmes indoklást biztosítanak – általában kevésbé romboló hatásúak, mint azok, amelyek irányítónak érzik magukat. Az önmeghatározás elmélete a külső motiváció típusait aszerint különbözteti meg, hogy mennyire internalizált a külső ok.

A külső motiváció elvégzi a dolgát. A nyitott kérdés az, hogy mit tesz a tevékenységgel való hosszú távú kapcsolattal.