Az érzelemközpontú megküzdés célja a stresszor okozta érzelmi stressz csökkentése, nem pedig maga a stresszor megváltoztatása. Amikor a helyzet nem változtatható meg, vagy amikor az érzelmi reakció túlterhelő, ez a megküzdési forma központi szerepet játszik.

A stratégiák közé tartozik az újraértékelés – az esemény kevésbé fenyegető értelmezésének megtalálása –, az érzelmi támogatás keresése, az érzések levezetése, a figyelemelterelés alkalmazása vagy az elfogadás gyakorlása. A pozitív átkeretezés és a humor is ebbe a kategóriába tartozhat. Ezek a megközelítések nem szüntetik meg a problémát, de korlátozhatják a másodlagos szenvedést és megőrizhetik a funkciókat, amíg a helyzet lezajlik.

Az érzelemközpontú megküzdés nem eredendően rosszabb, mint a problémaközpontú megküzdés. Amikor egy szeretett személy halálos beteg, vagy amikor a munkahely elvesztése végleges, a javíthatatlan „javítására” tett kísérletek fokozhatják a frusztrációt. Ilyen esetekben az érzelmi válasz szabályozása az adaptív út. A rugalmas megküzdés – a stratégia és a stresszor kontrollálhatóságának összehangolása – jobb alkalmazkodást jósol, mint az egyetlen stílushoz való merev ragaszkodás.

Néha a legbölcsebb válasz nem a világ megváltoztatása, hanem az, hogy hogyan érezzük magunkat iránta.