Hat-kilenc hónapos kor körül a legtöbb csecsemő elkezd ismétlődő szótagokat kiejteni – ba-ba, da-da, ma-ma. Ez a gagyogás szakasza, a beszéd fejlődésének egyetemes mérföldköve.

A korai gagyogás a hangok széles skáláját tartalmazza, beleértve olyanokat is, amelyek nem szerepelnek a háztartás nyelvében. A következő hónapokban a repertoár a környező nyelv fonémái felé szűkül. A siket csecsemők a kezükkel gagyognak, ha jelnyelvet hallanak, ami azt mutatja, hogy a strukturált, ismétlődő kimenet létrehozásának késztetése nem korlátozódik a hangképző szervekre. A gagyogás még nem referenciális; a szótagok nem tárgyakat vagy eseményeket jelölnek. Mégis gyakorlást nyújt a motoros kontrollban és az auditív visszajelzésben, amelyre a későbbi beszédnek szüksége lesz.

A szülők gyakran társalgási folyamatként kezelik a gagyogást, úgy reagálnak, mintha a csecsemő beszélt volna. Ez a társas kontingenciális helyzet segít fenntartani a csecsemő érdeklődését, és támogathatja az első szavakra való áttérést. Az első év végére sok gyermek kimondja első felismerhető szavait, és a gagyogás szakasza fokozatosan átadja a helyét az értelmes beszédnek.

A fecsegés a nyelvi rendszer hangja, amely még mielőtt bármi konkrét mondanivalója lenne, hangolja magát.